It’s so easy – when you know the rules.” Freddie Mercury

A világtörténelem legizgalmasabb időszaka – valószínűleg éppen most van.

Csak öt percet kérek Öntől, kb. ennyire van szüksége, hogy végigolvassa ezt a cikket és ezután – remélem – Ön is ugyanígy fogja gondolni.

Első lépésként, az első percben, egy izgalmas görbével szeretném Önt megismertetni. A függvény egyenlete: f(x) = 1/(1+e^-x), de ezt most el is felejtheti, mert nem ez a lényeg. A lényeg a görbe alakja:

Az görög szigma betűre emlékeztető alakja miatt (kétféle szigma írásmód van, így írták a szavak végén a görögök) szigmoid görbének nevezzük, de “log” görbének vagy “S” görbének is szokták nevezni. Érdemes megfigyelni a görbe felfutását: először nagyon lassan, lineárisan emelkedik, aztán kicsit nő a meredeksége, majd egy ponton túl nagyon meredek felfelé száguldásba kezd, azután megint lelassít, mintha elérte volna a tetőpontot vagy telítődött volna és egyre lassabban tudna haladni.

Ilyen görbét formálnak a fázisátalakulások (pl. olvadás), a fémek mágneseződése, a felfúvódó világegyetem modellje, az evolúciós egyensúly kialakulása, az idegsejtek akcióspotenciálja, a forradalmak, az új technológiák elterjedése és még az Ön cége fejlődése is (ha jól csinálja), hogy csak néhány példát említsek.

És most látszólag más téma: sokak szerint a negyedik ipari forradalom kezdetén vagyunk.

Az első ipari forradalom az 1700-as évek végén a vasút és a gőzgép megjelenésével kezdődött. Második ipari forradalomként tanítják az iskolákban az 1900-as évek végén kezdődő tömegtermelést, amit elsősorban az elektromosság és a gyártósorok megjelenése tett lehetővé. A harmadik ipari forradalom az 1960-as években kezdődött el a számítógépek terjedésével, a félvezetők technológiájának fejlődésével.

Azt állítom, hogy ami most folyik, az nem a harmadik ipari forradalom folytatása, hanem egy új, a negyedik ipari forradalom, ugyanis a fejlődés most már exponenciális (vagyis a szigmoid görbe közepén vagyunk) és adott időközönként többszöröződik, de minimum duplázódik a fejlődés.

Nézzen csak körül, hogy a világ jelenleg legnagyobb vállalatai hol voltak 10 éve és most milyen ütemben fejlődnek.

2 lóval egy szekeret tudtak elhúzni, 4 lóval 2 szekeret. 2 szövőgéppel kétszerannyi szövetet tudtak elkészíteni, mint egyel. Két gép megvásárlásához pedig kb. kétszer annyi pénzre van szükséged – ez a lineáris fejlődés. A harmadik ipari forradalomban a Moore-törvény (https://hu.wikipedia.org/wiki/Moore-törvény) ugyan már előjelezte az exponenciális faktort, de itt még a fő lineáris szálak nagyon erősek voltak.

És mi történik most? 2007-ben 40ezer dollárért lehetett olyan 3D nyomtatót venni, amit most 100 dollárért, az Amerikai Egyesült Államok hadserege által kifejlesztett 100ezer dolláros drónt (Predator) 5 évvel később 700 dollárért bárhol megvehető (DIY), a napelemek teljesítménye 20 év alatt kétszáz-szorosára növekedett, az emberi genom szekvenálása 2007-ben 10 millió dollárba került, jelenleg néhány száz dollárból bárkinek elérhető…

A korombeliek még emlékeznek arra, hogy a 80-as évek végén tégla-méretű mobiltelefonokkal járkáltak a komoly üzletemberek (a fiatalok kedvéért: nem azért mert az sikkes volt, hanem azért, mert nem volt kisebb). Ekkor indította útjára az Iridium nevű céget a Motorola. Az Iridium nem kisebb célt tűzött ki célul, mint ellátni a világ lakosságát mindenhol működő mobil telefonokkal. Ehhez 77 műholdat lőttek fel a világűrbe (az Iridium rendszáma 77) 5 milliárd dolláros költséggel, hogy lefedjék a teljes földgolyót. Úgy számoltak, hogy az akkori “téglák” 3000 dolláros költségével és 5 dolláros percdíjakkal ez egy iszonyúan jó üzlet lesz. Egy hagyományos mobil cella kialakításához szükséges antenna akkor százezer dollárba került, tehát a mobilszolgáltatóknak esélyük se lett volna utolérni az Iridiumot. Nem így történt. Ki láthatta volna akkor előre, hogy a mobiltelefonok mérete és ára évről évre feleződik? Hasonlóan a cellák kialakítási költsége is exponenciálisan csökkent. Vagyis az Iridium lineárisan gondolkodott egy exponenciális fejlődési szakaszban.

Számos kutató szerint a szigmoid görbe lassan emelkedő szakasza végén, az exponenciális szakasz kezdeténél lévő ún. inflexiós pontban vagyunk, amikor a dolgok kezdenek másképpen működni. Az a cégvezetési módszer, ami eddig növekedést biztosított, most a kudarc biztos záloga lesz. A hagyományos módon gondolkodó cégek el fognak tűnni és az információt, mint tőkét használó cégek fogják uralni a világot.

Véleményem szerint az exponenciális növekedés nem lesz végtelen, hanem átmegy egy másik inflexiós ponttal egy lineáris szakaszba, de ez már biztosan nem a mi életünkben lesz.

Letelt az öt perc, köszönöm a figyelmét. Ön dönti el, hogy ezt komolyan veszi vagy legyint és besorolja ezt is a sok furcsa elmélet közé, ami az Ön iparágadra biztosan nem lesz hatással.

Ha viszont felkeltetem az érdeklődését, akkor még egy gondolat:

A jelenlegi időszakban minden olyan tetted, ami az exponenciális gondolkodás jegyében történik, megsokszorozza a hatását. Egy olyan korszakban élünk, ahol egy 15 éves gimnazista lány egy eldugott városból el tud érni sok százmillió embert (a megfelelő operációs rendszerekre elkészített izgi alkalmazásával).

Larry Page (a Google egyik alapítója) szerint az emberek mérésére egyetlen metrika létezik: meg akarod-e változtatni a világot?

Ez egy eldöntendő kérdés. Olvassa el még egyszer az elejéről ezt a cikket és várom a válaszát!

A következő könyveket ajánlom figyelmedbe a téma további tanulmányozásához:

Clayton M. Christensen: The Innovator’s Dilemma (1997)

Salim Ismail: Exponential Organizations (2014)

Klaus Schwab: The Fourth Industrial Revolution (2016)