A CeBIT (Centrum für Büroautomation, Informationstechnologie und Telekommunikation) az egyik legnagyobb nemzetközi IT expo, ahol hagyományosan megérezhetők a trendek amik a vállalati informatikában az adott évben várhatók. 450.000 négyzetméter kiállítási területen többszáz kiállító jelenik meg (a csúcs napon közel 20 km gyaloglást mutatott a lépés-számlálóm, pedig kétszer nem mentem el ugyanarra helyre).

A címben szereplő rúgásról is szó lesz, de előtte néhány érdekes trendet kiemelnék.

Az Internet of Things-ről (IoT) mindenki beszél, de élőben elég kevés alkalmazását látni. Ez nekem a CeBIT-en is lejött, inkább csak kóstolgatják a cégek a témát (bizonyos nagyobb integrátoroknál akár bullshit szintre lealacsonyodva), de persze nem kérdés, hogy ez a jövő fontos része lesz.

Sok érdekes, új ötlettel találkoztam az ipari alkalmazások területén: pl. hogyan gyűjtsük össze egy felhő alapú alkalmazásba az összes különböző típusú kütyünkből az adatot (ami nekem azért izgi, mert egy APIn keresztül analitikus eszközöket is tudunk hozzá kapcsolni).

Ez a rész nagy csalódás volt számomra. Rengeteg olyan cég volt, aki azt hirdette magáról, hogy nagy tudása van ezeken a területeken, de viszonylag kevés konkrétummal a találkoztam. 

A legnagyobb dobás az IBM standja volt ebben a témában, ők egyértelműen a Watson hírnevét lovagolták meg nagyon helyesen.

Szóval a Watson-nal fémjelzett Bluemix-szel van egy olyan platform, amit lehet tesztelgetnünk a mesterséges intelligenciát (képfelismerés, hangfelismerés, gépi fordítás, stb.) igénylő feladatoknál.

3D printerből minden sarkon volt egy és az volt az érzésem, hogy minden  virtuális valóság szemüveggel foglalkozó cég felkerekedett, hogy kiállítson a CeBIT-en. Ami nekem nagyon tetszett az egy 3D-szkenner masina volt, ahova – bármennyire is szerettem volna – nem engedtek be. Pedig úgy szerettem volna, hogy meglegyen végre a 3Ds modellem – azért a látvány kívülről is vagány volt.

Szerintem az azért felér egy tökönrúgással, hogy Németország szívében – Hannoverben – 350 kilométerre Waldorftól – az SAP szülővárosától – egy amerikai cég kb. 10-szer akkora felületen és hasonlóan többszörös csinadrattával jelenik meg, mint az SAP, aki elvileg otthon van.

Vannak gondjaim a Salesforce-al, mint szoftverrel (vagyis no-software-el), de el kell ismerjem, hogy ez taktikailag egy nagyon jó lépés volt Európa meghódításában. Az SAP problémáiról könyveket írnak az USÁban (www.amazon.com/SAP-Nation-runaway-software-economy/dp/0990929612/ , www.amazon.com/SAP-Nation-2-0-empire-disarray/dp/0990929647/ ), de ezeket még nem nagyon olvassák Európában. Úgy tűnik azonban, hogy itt az ideje, hogy az ERP szinonímája NE csak az SAP legyen.

Éppen ezen tűnődtem, amikor egy kedves hölgy lépett hozzám és megkérdezte, hogy szeretnék-e a környezet megóvásához azzal hozzájárulni, hogy egy fát ültetek.

Nekem kicsit sok volt az általánosság és nagyon kevés a tényleg ütős újdonság, de sokat tanultam az idei CeBIT-en és biztosan menni fogok jövőre is.

További képek: