„Meghatározó az életemben a származásom, Tuzséron születtem valódi parasztcsaládban. Elsősorban almát termeltünk, abból biztosítottuk megélhetésünket. 20 éven át dolgoztam édesapám nyomdokán, majd az egyetemmel kinyílt a világ. Elmondhatom, hogy messziről indultam az életnek, nagyon sokat tanultam a szüleimtől, az emberi tisztességet, a munkához való szeretetet, mások tiszteletét, oly sok mindent hoztam onnan, ők a legnagyobb tanítóim. Hárman vagyunk testvérek, s már gyerekkorunktól kezdve fel voltak osztva a ház körüli teendők: ki sepri az udvart, ki ad a tehénnek, csirkének enni; tudtuk értékén kezelni a munkánkat, és becsülni azt, ha elérünk abban valamit.
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanultam közgazdaságtant, életemben másodszor voltam akkor Budapesten, amikor felvételiztem. Sokat adott a világlátásomhoz, hogy öt éven át a fővárosban éltem.” – Lakatos úr visszaemlékszik egy általános iskolás esszére arról, ki mi akar lenni ha felnő, akkor még meg sem fordult a fejében, hogy egy nap a fél világot be fogja járni, s egy vállalatot fog vezetni. „Könyvvitelt tanultam, onnan jelentkeztem közgázra. Akkoriban mi, egy falusi gyerek ismeretével, elég messze voltunk az egyetemtől és a fővárostól. Meg tudtuk becsülni, hogy egyetemisták lehetünk, fociztunk, kosaraztunk, söröztünk, de sose feledtük a célunk. A szakközgazdász szakot már kifejezetten a vállalatvezetési ismereteket megalapozva végeztem el, majd ledoktoráltam. Mondanom sem kell, erről álmodni se mertem korábban.
Arról, hogy miként kezdtem meg működésem a Hajdú Gabonánál, megint csak sok anekdota kering. Annak idején egyes tanulmányi ösztöndíjak épp azt célozták, hogy egy vállalat minél előbb megfoghassa magának a tehetséges diákokat, így jelentkeztem az akkor C. Nagy Gábor igazgatta cívisvárosi központban. A rokonszenves találkozó után igazgató úr így szólt: „Édes fiam, te még itt igazgató is lehetsz!” – akkor ezen még csak jóízűt nevettünk. 1977-ben már szerződésem volt a Hajdú Gabonához, sokat segítettek a régi ’szakik’. Szerencsés volt az előmenetelem, mindig épp nyugdíjba mentek az elődeim, így hamar osztályvezető, főosztályvezető, majd gazdasági igazgató helyettes lettem. 1990-ben nyílt lehetőség arra, hogy pályázzak a vállalat igazgatói posztjára. Hét pályázó közül választottak ki.” – tekint vissza Lakatos úr.
A Hajdú Gabona történelme messzire nyúlik vissza, egészen 1843-tól jegyezhető, amikor is 400 debreceni polgár kezdeményezte egy malom létrehozását a cívisvárosban, s 1848-ra felépült az Európa szerte híres István Gőzmalom. Az 1862-es londoni világkiállításon ezen gyár lisztje kapta a legmagasabb kitüntetést. „Innen számítjuk mi az örökségünket, hogy ennek a vállalatnak jó minőségű lisztet kell termelnie.” – jegyzi meg az igazgató úr. A Hajdú Gabona lisztje már elindult a hungarikummá nyilvánítás folyamatán. Ennek az örökségnek a része Pekár Imre munkássága az 1870-es években, az ő nevéhez fűződik a „pekár próba”, vagyis a liszt szín alapján történő minősítése, melyet a mai napig használnak világszerte.
„Az újkori történelem 1962-től számítható, amikor az egyes megyékben létrejöttek a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatok. Ezek 1990-ig tröszti formában működtek: akkor még beszolgáltatás volt, kötelezően beszállították ezekbe a búzát. Hajdú-Bihar – habár nem a legnagyobb megye volt – nagyon szép búzával és jó minőségű termékekkel bírt. Viszont 1990-ben a Gabona Tröszt megszűnt, s a megyei vállalatok – köztük mi is – önállókká váltak. Nagy lépés volt, amikor 1992. január 1-jén átalakultunk részvénytársasággá, így már semmit sem tudtak tőlünk elvonni állami kézbe. Fiatal és merész gárdaként verbuválódtunk össze, s szerettünk volna tulajdonosokká válni ebben a társaságban. A privatizáció révén ennek megvolt a lehetősége: 1993 decemberében 654 dolgozó állt össze, hogy megvásárolja a vállalat 64%-ának részvénycsomagját.
Jelenleg közepes méretű vállalatként működünk, az országos termelés 8-9%-át adjuk, éves szinten 100-105.000 tonna búzát őrlünk meg a két malmunkban. Őrizve elődeink hagyatékát, gondosan megmunkált, jó minőségű lisztet állítunk elő. A hazai malomiparban óriási verseny van, az ország kapacitása körülbelül másfélszerese a szükségesnek: 1,2 millió tonna őrlés zajlik, de 1,8 millió tonnát könnyedén meg tudna őrölni az iparág. Azzal igyekszünk versenyképesek maradni, hogy korszerű üzemeket hoztunk létre: Hajdúnánás 250 tonna/nap, Berettyóújfalu 150 tonna/nap kapacitású, 2015-ben az előbbi 65.000 tonna búzát őrölt meg, míg utóbbi 40.000 tonnát. Hatalmas mennyiséget mozgatunk meg, 100-105 millió kilogrammot; annyi csomagolt lisztet gyártunk egy évben, hogy ha egymás mellé sorakoztatnánk azokat, Hajdúnánástól Párizsig érne, nagyjából 1800 km csak a csomagolt lisztekből.
Nagy sikereket tudunk elérni Erdélyben, közel 700 km-es körzetben, Máramarostól Kovászna megyéig található Hajdú Gabona liszt az üzletekben. Erdélyben nagy becsben tartják a minőséget: több kenyér, piskóta készül házilag, és ehhez jó liszt kell, ez különböztet meg minket: ugyanazt a kiváló, homogén minőséget tudjuk biztosítani mindig, ettől megbízható a márka. Sajnos épp e miatt futottunk bele az utóbbi években néhány hamisításos ügybe. Pillanatnyilag épp a végét járjuk egy romániai bírósági ügynek: ugyan a védjegyünk kizárólagosan azonosít bennünket, de nem volt levédetve a jól ismert csikós emblémánk. Egy rafinált ügyvéd csapat rést találva a pajzson levédette, és a mi arculati elemeinkkel forgalmazza a legkülönbözőbb termékeket Erdélyben. Bizonyítottuk, hogy ez a brand saját szellemi tulajdonunk, ugyanis épp erre a tájra jellemző motívumokkal – egy csergető hortobágyi csikós a Kilenclyukú híd előtt – alkotta meg számunkra egy grafikus annak idején. Komoly kiesést okozott ez a malőr, de bízunk benne, ugyanúgy vissza tudunk menni a piacra.” – jegyzi meg Lakatos úr.
S, hogy mire a legbüszkébb az igazgató úr? Mint mondja, a jövőt nem lehet megjósolni, de válaszolni annak kihívásaira igen. Ezt az értékrendet tudják ők mind a mai napig őrizni a Hajdú Gabonánál. „Abból a faluból, hogy idáig tudtam elérni, s mint ember nem változtam meg, megmaradtam ugyanolyan hangulatú és kiállású embernek, ez nagyon jó.” – szögezi le.
Ugyanilyen, ha nem még büszkébb családjára: „Velem együtt 60 éves a feleségem is, 1 hét különbséggel, egy bábánál születtünk, 60 éve ismerjük egymást. Életünk jelentős részét együtt töltöttük, egy óvodába, egy iskolába jártunk, egy osztályba azon belül is. Ő tanítónő lett. Négy gyermekünk van, három leány és egy fiú. Életrevaló, tisztességes gyermekeim vannak. A lányok mind jogászok, a fiam velem dolgozik. Erős a kötelék a családunkban. Minden gyermekünk rátalált a párjára, az idei nyáron két esküvőnk volt. S ugyanígy sorban érkeznek az unokák, a nagyobbik lányomtól három fiú unokánk van már, ők abszolút betöltik az életünket. Igyekeztem a gyermekeimet úgy nevelni, ahogyan azt szüleim is tették, hogy meg tudják becsülni amiért dolgoznak.
A vállalat utódlása még a jövő kérdése, a tulajdonlást egyenlően osztanám meg a gyermekeim közt. A vezetést nyugodt szívvel bíznám a fiamra, kivéve, ha olyan mértékű harc alakul ki a szakmában, hogy nem lehet biztonsággal megtartani a céget. Hogy van-e receptje a sikeres cégvezetésnek? Ha itt volt velem a fiam, akkor láthatta, hogy mennyi odaadás és szeretet övez körbe, akár a születésnapomon, még most is megkönnyezem. Minden élethelyzetben a pozitívumokat keresem, erre tanítottam a fiam is: a cégnek komoly hagyománya hogy tudunk dolgozni és ünnepelni, örülni egymásnak, éves báljaink, szilvesztereink, nőnapi köszöntőink vannak, melyeket tánccal, nótával zárunk. Nagy bizonyossággal állíthatom, a Hajdú Gabona legnagyobb értéke a dolgozói gárdája, a legnagyobb bajban sem volt olyan, hogy hátra kellett volna néznem. 25 éve igazgatom szívvel-lélekkel ezt a vállalatot, 1 millió embernek biztosítjuk a legalapvetőbb élelmiszert, ezt jelenti számomra a Hajdú Gabona.
Lakatos úr bakancslistája közel teljes. Mint azt mosolyogva megjegyzi, annyi unokájuk lesz lassan, hogy elég lesz velük foglalatoskodni. „Egy dolog maradt ki az életemből: fiatalként nem volt módom néptáncegyütteshez csatlakozni. Nagy tisztelője vagyok a néptáncnak, négy gyermekem közül három táncol, 21 éves kislányom tagja is a Hajdú Táncegyüttesnek. Ugyanígy nagy szerelmem volt a futball, majd később a tenisz. Már egy éve nem játszok, viszont elnöke vagyok a 18-szoros magyar bajnok tollaslabda szakosztálynak, melyet 1983 óta szponzorál a vállalat. Amatőr csapat, de annál inkább játszanak szívből. És persze az utazások. Szülőfalumból közel 70 országba jutottam el életem során, ahány fele tudunk menni annyi kultúrát ismerhetünk meg, ez leírhatatlan élmény. De mindebben a legnagyobb dolog, hogy az utazások jelentős részén a családom is velem lehetett. Szabadidőmben pedig – visszatérve némiképp a gyökerekhez – szívesen kertészkedem otthon.
Amit lehet kívánni az embernek, az az egészség. Nagy boldogság nincsen, sok kis öröm van, ezeket kell keresni. Mint hogy minden évben elvihettem a családomat a világ másik végére, mert megvolt rá lehetőségünk. Most már csak azt kívánom az életemtől, hogy ilyen derűsnek tudjon megmaradni, és tudjak segítségére lenni a gyerekeimnek.”
