Megérkezvén a Felföldi Édességgyártó Kft. debreceni székhelyéhez mindjárt egy óriási boci fej fogad az épületen, melybe belépve bárhova is nézzek, színesebbnél színesebb édesség hegyek vesznek körül. Kisvártatva felbukkan e birodalom megálmodója és felépítője, Felföldi József úr is, vagy ahogy ott belső berkekben mindenki szólítja, “Főnök”.
Szendrei-Balogh Fruzsina
Elmondása szerint mindig is komisz gyerek volt, de felnőttként is ugyanúgy megtalálta a módját, hogy néha a járatlan útra lépve, de elérje kitűzött céljait. Honnan ered ez a szüntelen motiváció?
“Kulák családban nőttem fel, számos állatunk volt, 5 évesen kaptam Édesapámtól egy bocit, akiről onnantól kezdve én gondoskodtam. Apám mindig is úgy nevelt, hogy célokat állított elém, melyeket önerőből kellett elérjek – 8 évesen már három tehénért feleltem. Akkoriban fél nyolcra jártunk iskolába, ötkor keltem, megetettem, megfejtem a teheneket, aztán az iskolában még aludtam egy kicsit (nevet). Meglehet kópé voltam, de a saját bőrömön tanultam meg mindent: egy környéki tanya-szomszédunknak több hektáros lóhere ültetvénye volt akkoriban, oda hordtam legeltetni a tehenemet. Füttyszóra követtek engem bárhova is mentem, inkább voltak háziállataim, mint haszonállatok. Egy nap azonban megelégelte a gazda, és beárult Apámnak, aki csak így felelt: “- Ha még egyszer rajtakapod András, tiéd minden legelésző tehén.” – többé nem is komiszkodtam.”
Édesapám volt a legnagyobb tanítóm. Magának való öreg volt, ritkán voltak eszmecseréink, de azok mindig utat mutattak az életben. A kommunizmus uralta Magyarország ifjainak mi sem volt vonzóbb akkoriban, mint a megannyi lehetőséggel kecsegtető nyugat. Sokszor tudtam külföldre utazni, mindig megtaláltam a módját, és teljesen magával ragadott az a pezsgő életszínvonal: itthon az egy napi kereset nem érte el Bécsben egy kávé árát, ami akkor nagyjából 25 schilling volt.
Már gyerekként eldöntöttem, hogy egy nap bizony BMW-m lesz. Apám csak annyi mondott: “Tessék fiam itt egy márka, a többit Te keresd meg rá.” Ezzel meg is adta a motivációt. A ‘60-as évek végén még csak pár száz autó volt Debrecenben, s nekem már BMW-m volt, mindenki a csodájára járt.”
Több vállalkozásba is belefogott mielőtt egy – utólag szerencsés – véletlen megmutatta Önnek az utat. Mit jelentett vállalkozni ezekben az időkben itthon?
„Mindig utólag ismeri fel az ember a dolgokban rejlő lehetőséget, ahogy Arisztotelész is mondja: ”[..] először mindig a képességnek jutunk birtokába, s csak aztán fejtünk ki benne tevékenységet”. Az állandó mozgás elve is ez: korán eldöntöttem, a magam főnöke akarok lenni, döntéseket hozni és vállalni a következményeket. Hisz mindig merni kell, akkor is ha hibázhatunk. Épp ezért folyamatosan kutattam a befektetési lehetőségeket, az 1972 és 1988 között megjelentetett Mosoly Album egyik legsikeresebb első vállalkozásom volt, újszülött gyerekekről készítettem fotókat, csaknem 160 ezer családdal kötöttem szerződést.
Vállalkozni akkoriban annyit tett: megszervezni a hiánygazdálkodást. Nemhogy a színes, még a fekete-fehér film sem volt hazánkban ismert, be kellett hozni a filmet, becsempészni. Gasztronómiát végeztem, mondhatni semmi közöm nem volt a fotózáshoz, viszont hatalmas igényt láttam rá, így mertem lépni.
Az édességipar már nem kínált ekkora rést, hosszú évek óta jelen voltak a nagy konkurens márkák. A rendszer összeomlásával lehetőség nyílt GMK-t (Gazdasági Munka Közösség) alapítani, így kezdte meg működését a Felföldi Kft., 9 fős csapatával. A kezdő löketet mondhatni egy véletlen adta: egy akkor elhunyt barátom családjának megsegítésére megvásároltam édesipari üzemükből néhány nagy rézüstöt. Akkor még nem tudtam mi hasznukat veszem, viszont megakadt rajtuk a szemem.
A piacra való betöréshez valami egészen egyedivel kellett előrukkolni, ilyen volt a Thriller pop, egy koponya, melyet megnyomva folyékony piros cukor ömlik a szájába, vagy a színes porcukorba mártható nyalóka, a Graffiti pop. Megfordultunk a szakma legnagyobb nemzetközi kiállításain, ahol csak “Dirty Candy”-ként ismertek. A rézüst nyitjára csak évekkel később derült fény: cukorka korpusz készítésére kialakított drazséüstök voltak eredetileg – innen már egyenes út vezetett a Quick Milk Magic Sipper megalkotásához, mely 1998-ra már Európa több országában is népszerű cikk volt.”
Jelenleg 350 munkatárssal és több mint 40 exportországgal tevékenykedik a Felföldi Kft. Milyen súllyal vannak jelen a hazai piacon? Miként tudja követni a kínálat a keresletet?
„Mára 8%-ot teszünk ki a hazai édesség szektorból, évente mintegy 100 millió gyerek kóstolja termékeinket világszerte. 2009-től jelentős fellendülés kezdődött a cég életében, 2014-ben pedig egy sikeres pályázat révén megnyithattuk akkor új, 1700 négyzetméteres csarnokunkat is.
Minden termék bevezetését komoly piackutatás előzi meg, több mesterszakáccsal dolgozunk együtt; a változó fogyasztói igények miatt ennek figyelembevétele elengedhetetlen. Egy termék értékesítése ugyanúgy a vevő hasznára is kell váljon. Egyes cikkeket más kiszerelésben, más-más arányú összetétellel forgalmazunk, jó példa erre medvetalp cukorkánk, mely még saját kollégáink száját is összehúzza, ellenben a skandinávok imádják.”
Hogyan jellemezné a szervezeti kultúrát? Mi az a szellemiség, amely összefogja a vállalat működését és dolgozóinak elköteleződését? És miért szólítja mindenki Főnöknek? 🙂
„Élelmiszeripari cégként kardinális szereppel bírnak a minőségbiztosítási előírások, így uralkodik egy általános szigor, melynek kapcsán nem is tehetünk kivételt. Ugyanakkor ez a fegyelem össze is kovácsolja a csapatot, számtalan tréninggel segítjük dolgozóinkat az új fejlesztésekhez való gyors adaptációban. Folyamatosan dolgozunk olyan megoldásokon, mely a munkahelyen is elősegíti a kikapcsolódást, rekreációt: a Dyntell irodájába belépve láttam legutóbb egy elektromos dobfelszerelést, egy hasonlót itt is el tudnék képzelni (nevet).
A “Főnök” csak úgy rajtam maradt. Volt korábban egy székely kollégánk, aki az első jelentésében “Fő úr”-ként címzett meg, vissza is küldtem neki, hogy alakítson még rajta. “Excellenciás úr”-ként kaptam vissza, ami jó ideig rám is ragadt (nevet). Cégen belül kortól függetlenül mindannyian tegeződünk egymással, ez alól a vezető sem kivétel.”
A Felföldi név nemcsak az édességek világában ismert, önálló brandként is fémjelzi már a cég alapítóját: zenei és írói munkásságával ugyanúgy találkoznak a dolgozók, ügyfelek és persze közönsége is: Facebookon közel 15 ezer, YouTube-on 1170 követője van. Miként viszonyul egymáshoz ez a két szegmens? Segíti a Felföldi Kft. transzparenciáját vezetőjének több oldalú bemutatkozása?
„A szakmában inkább üzletemberként vagyok ismert, noha számtalanszor pozitív meglepettséggel gratulálnak partnereink és ügyfeleink az egyes munkáimhoz. Valamelyest elválik a két közönség, sok követőm kifejezetten csak zenei vagy írói munkásságomról ismer.”
Mi különbözteti meg Önöket a versenytársaiktól?
„Noha már jól ismert a márkánk, folyamatosan dolgozunk új léptékeken, mind az összetevőket, mind a termékek célját és kivitelezését illetően. Az innováció az, ami megkülönböztet. Amikor még kisebbek voltak a fiaim, és egyedül voltam velük otthon, akkor fogalmazódott meg bennem: háztartást vezetni olyan, mint hóban sepregetni, soha véget nem érő sziszifuszi munka. Szükséges jó megoldásokat kívánok teremteni a háztartásokba: mint a Classic Kitchen termékek, melyek pontosan kimérve tartalmazzák egy sütemény vagy kenyér szinte minden szükséges hozzávalóját, időt és energiát megspórolva a sütéssel. Igyekszünk egyúttal napjaink egészségtudatos trendjére is reagálni, kizárólag természetes alapanyagokat használunk valamennyi termékünkben.”
Milyen vállalatvezetési kihívásokkal néz szembe a cég, akár az átörökítést illetően: fia Roland ugyanis már ügyvezetőként kapcsolódik a cég életébe.
„Ahogyan egy jó süteménynek, úgy a jó cégvezetésnek sincs tökéletes receptje, ami átadható egyik kézből a másikba. Gyermekeimet ugyanúgy neveltem, mint engem jó Apám, bátorságra ugyanakkor alázatra biztatom őket.”
Mi a legkedvencebb pillanata egy nap?
“Amikor nem romlott el egy gép sem (nevet). Amikor reggel 20 ujjal ébredek már hálás vagyok. Bármilyen akadályt is állított elém az élet, mindig felülemelkedtem rajta, és előnyt kovácsoltam belőle: ugyanaz az elszántság és célorientáltság hajt ma is, mint kis kölyökként az állatok gondozásakor, nem kell annál nagyobb motiváció, mint látni a gyerekek csillogó szemeit valamely játékos édesség láttán.”