Az alkalmazott-matematikai kutatást az etológia területén kezdtem el még a Debreceni Egyetemen, és ami lendületet adott ehhez, az egy evolúció-biológiai könyv (https://en.wikipedia.org/wiki/Evolution_and_the_Theory_of_Games). Az író a brit John Maynard Smith, aki még repülőmérnökként dolgozott a II. világháború idején, majd az érdeklődése a biológia felé fordult, ahol nyitott szemmel a mérnökként megalapozott matematikai tudását alkalmazta. 

Az állatvilág egyik legadrenalindúsabb eseménye keltette fel az érdeklődését: a szarvasbikák küzdelme szarvasbőgés idején. Minden csata úgy kezdődik, hogy a felek leszegik a fejüket és egymás felé iramodnak amíg az agancsaik össze nem csattannak, és egy (sokszor nagyon hosszú) agancs-birkózás után aki elfárad, az felemeli a fejét

Smith kérdése, hogy ilyenkor a győztes bika miért nem ökleli fel a vesztest, hiszen akkor egy vetélytárssal kevesebb lenne az erdőben. De ebben a nemes harcban sohasem történik ilyen, legfeljebb véletlenül sérülnek meg a bikák. 

Természetesen itt is van magyar vonatkozás a történetben, ugyanis John Maynard Smith Neumann János matematikai modelljét, a játékelméletet alkalmazta a helyzetre. A játékelmélet azt vizsgálja, hogy mi az ésszerű viselkedés az olyan helyzetekben, ahol minden résztvevő döntéseinek eredményét befolyásolja a többiek lehetséges választása. Ilyen játék például a kő-papír-olló, meg az ulti, és ezek szerint a szarvasbikák harca is. 

Smith azt találta, hogy a szarvasbikák harcában a vetélytárs megölésével csak rövid távon nyerne a győztes, hosszú távon “benne van a pakliban”, hogy a következő csatában ő sérül meg, akár halálosan. És ha van is szabálytalankodó, annak a génjeit az evolúció menthetetlenül kiszitálja a történelemből.

Ez alapján alkotta meg Smith az Evolúciósan Stabil Stratégia fogalmát, mely szerint az állatvilágban az evolúció során olyan viselkedésminták stabilizálódnak, amik a hosszútávú fennmaradást szolgálják. Nagyon jól magyarázható az elmélettel például az udvarlás folyamata, vagy hogy bizonyos madár fajoknál a tojók miért építtetnek fészket a hímekkel, és a fészkek “lemeózása” után választják ki a legjobb fészeképítő munkást, és az első párosodás után ugyanezen tojók, miért csalják fűvel-fával a közben lelkiismeretesen vadászó madár-férjüket.

A halál völgyei

Az, hogy a cégek világában is léteznek evolúciósan stabil állapotok, egy másik könyvből vált számomra világossá: Verne Harnish – Scaling Up (https://scalingup.com).

Itt olvastam egy kutatásról, ahol 28 millió amerikai céget vizsgáltak meg, és azt találták, hogy bizonyos nagyságú cégek száma sokkal több, mint az ezen méretek között lévő cégek száma. Ahogy az alábbi (leegyszerűsített) ábrán jól látszik, bizonyos tartományokban több cég marad életben, és az előző tartományok között mélyednek a “halál völgyei”.

Az Evolúciósan Stabil Stratégia mintájára a cégek ezekben a pozíciókban stabilak, és ha növekedni akarnak, akkor át kell lépniük a következő stabil szakaszba, ami ha nem sikerül, akkor jobb esetben visszacsúsznak az előzőbe, vagy rosszabb esetben megszűnnek létezni.

Az USA-ban a következő stabil csoportokat azonosították:

• 1-3 alkalmazott
• 8-12 alkalmazott (1 vezető, néhány segítő, nagyon hatékony)
• 40-70 alkalmazott (5-7 senior vezető, mindenki ismer még mindenkit)
• 350 – 500 alkalmazott (7 vezető, 7 középvezető, nagyon hatékony)
• 2500 – 3500 alkalmazott

Ha egy adott cég ezen stabil állapotok között van éppen, úgy érzi, mindent nehezebb megcsinálni, és több ideig tart. Azt hiszed megoldasz egy problémát, de újra előjön, és folyamatosan az az érzésed, hogy nagy vagy, de mégsem elég nagy.

De vajon mi van a halál völgyei mögött? Harnish szerint a komplexitás növekedése. Ahogy az alkalmazottak, vevők, beszállítók, projektek, stb. száma növekszik, a komplexitás is növekszik, méghozzá exponenciálisan, ahogy az alábbi képen is látszik.

Továbbgondolkodásra ajánlom Kelkó Tamás blogbejegyzését: https://www.kelko.hu/a-te-vallalkozasod-melyik-fejlodesi-fazisban-van/

Stabil cégnagyságok a magyar cégek világában

10 éve olvastam a Scaling Up-ot, és azóta szeretném a saját szememmel ellenőrizni a halál völgyeit a magyar cégek körében is, amire a Bisnode segítségével végre alkalmunk nyílt.

A Bisnode a Dyntell adat-tudósai rendelkezésére bocsátotta az adatokat, akik hasonló hegy-völgy mintázatokat próbáltak találni az adatokban.

Kezdem a rossz hírekkel:

• A kis létszámú cégeknél nem látszanak a hegyek-völgyek, talán 15 alkalmazott körül látszik egy nagyon kis dombocska.
• A jogi szabályozások is torzíthatják és torzítják is a képet. Egy középvállalat próbálja kerülni a nagyvállalattá válást, mert kevesebb EU-s forráshoz tud hozzáférni, különböző létszámhoz szabott adónemek szintén színesítik a képet.
• Magyarországon a 100 fő alatti cégek nagy részénél nem megbízható a létszámadat (sok a “számlás munkatárs”), a 300 milliós forgalom alatti cégek jó részénél pedig a bevétel sem teljesen annyi, mint ami a mérlegben szerepel, főleg a B2C szektorban (lakosság számára értékesítő és/vagy szolgáltató vállalkozásoknál).
• Az amerikai kutatás 28 millió céget vizsgált, a mi kutatásunk kb. 430 ezret. A jóval kisebb minta alapján nehéz egyértelmű következtetéseket levonni.

Magyarországon is egyértelmű hegy a 0, 1, 2  dolgozó létszámmal rendelkező cégek, a következő hegyet nekünk 40-49 alkalmazotti létszám között sikerült azonosítani.

A következő egyértelmű hegy 100 és 130 közötti alkalmazotti létszámnál van. A 100-nál látható csúcs annak köszönhető, hogy 101 alkalmazottól a cégek bérszámfejtési szempontból kifizetőhelynek számítanak, és ezt próbálják kerülni (jellemzően munkaerő kölcsönzéssel vagy másik cég létrehozásával), de általában ez csak ideiglenes megoldás, a növekvő cégeknek nyilván át kell lépniük ezt a határt is.

Ezek alapján szerencsésebb lenne a kifizetőhely határát 150 főre tenni, mert éppen egy stabil 110-130-as állapotba való jutást nehezít meg a jelenlegi jogszabály.

220 körüli létszámnál is látunk valamit:

A 300-as létszámnál is van egy hegyecske:

Ezen kívül a 600-as és 1200-as létszámoknál találtunk még egyértelmű hegyeket.

Bár az amerikai adatokat nem láttam, de a fentiek alapján kicsit túlzónak gondolom a halál-völgyei elnevezést. Szó sincs róla, hogy ne létezne cég a hegyek között, csak kevesebb vagy jóval kevesebb van. A mintázat viszont látszik, és nem lehet véletlen, hogy bizonyos állapotokban lényegesen több cég működik.

Tehát ha egy 100 fős céget vezetsz, akkor érdemes nagy levegőt venned a 215 fősre növekedés előtt.

Számos ügyfelünknek asszisztáltunk már a növekedéshez és testközelből ismerjük, hogy a digitalizáció milyen fontos segítség a halál-völgyek átszelésénél, de önmagában nem elegendő: a vállalat vezetésének újra kell gondolni a szervezetet és a folyamatokat, amikor egy következő szintre akar lépni.