A globális ipar átalakulóban van. Javában zajlik az új ipari forradalom, az Ipar 4.0, ez a robbanásszerű, hirtelen változás a globális iparban, amit a technikai előrehaladás tesz lehetővé, és gyökeresen forgatja fel mindazt, amit a gyártásról, kereskedelemről vagy akár szolgáltatásokról gondolunk. A korábbi három ipari forradalom mind történelmi lehetőségek volt a cégeknek, vállalkozásoknak, hogy kiemelkedjenek a tömegből, és a semmiből mindössze jó helyzetfelismeréssel és a technológiák, elvek gyors adaptálásával piacvezetővé váljanak. Egy lehetőség, ami generációnként egyszer adatik meg.
Bár minden ipari forradalom egyedi, azok tanulságai állandók. Ha megvizsgáljuk a gőzgépek megjelenésétől a Mesterséges Intelligencia (AI) integrálásáig a folyamatokat, arra jutunk, hogy három lehetséges módon lehet kijönni egy ilyen volumenű változásból:
- Úttörőként avagy győztesként, ami jellemzően a korai csatlakozók kiváltsága lesz.
- Követőként, akik későn alkalmazkodnak, és idővel ugyanúgy végig kell járniuk az ijesztőnek és nehézkesnek tűnő átállás lépéseit, ám mivel késlekedtek, nem részesülnek az úttörők sikereiből, és a „jutalmuk” maximum az életben maradás lesz
- Vesztesként, akik talán még vegetálnak egy darabig a régi módszereikkel, de végül vagy kései csatlakozóként lemaradnak, vagy teljesen el is tűnnek a piacukról, mindegy, mennyire dominálták azt korábban.
Röviden fogalmazva tehát nem az a kérdés, hogy ki akar csatlakozni az elkerülhetetlen változáshoz, hanem hogy ki lesz képes hasznára fordítani a folyamatot, és ki lesz az, aki túl későn kapcsol, ezzel pedig behozhatatlan hátrányba kerül.
Ugyanakkor ezek a változások nem azonnal, egyszerre és egyenletesen mennek végbe: a fejlettebb piacokon jóval hamarabb adoptálják a megoldásokat, mint a lemaradottabb térségekben. Ez különleges helyzetet teremt a közép-kelet-európai piacon: már pontosan láthatók a külföldi példák alapján az új ipari forradalom előnyei, azonban mivel a digitális fejlettség minden mérőszám szerint elmaradott az EU-s átlaghoz képest, még nem késő, hogy ezeket az elveket lokálisan alkalmazva bármely cég vagy vállalkozás úttörőként jelenjen meg, és akár garázsból regionális jelentőségűvé nője ki magát csupán azzal, hogy nyitott az innovációra.
Ebben természetesen mindig van egy nagy adag rizikófaktor, de a digitalizáció a valóságban már a bevezetés pillanatában megtérül. Elegendő csupán azt megnézni, hogy az egyik leggyakoribb cégértékelési módszertan szerint hogyan vizsgálja, hány évnyi nyereséget érdemes fizetni egy adott cégért. Ekkor a nyereség (pl. EBITDA) lesz a szorzandó, és egy értékelési szempontrendszer alapján kijött kompozit mutató a szorzó, így kapjuk meg a cég valós értékét.
A McKinsey-féle 7s talán a legismertebb vezetői és szervezeti értékelési módszertan, ahol minden S betű egy olyan szempontrendszert jelöl, ahogyan a vállalatot értékelni szükséges. Az egyik S mögött a System áll, mely nagyrészben függ a vállalat digitális érettségi fokától. Bármely cégnél, mely nem, vagy csak minimális digitalizációs rendszert alkalmaz a folyamatai során, ez a kompozit mutatószám alacsony lesz, és így mérsékelt lesz a végső cégérték is.
Ez akkor lesz érdekes, ha mindezt lefordítjuk a számok nyelvére: amíg egy digitálisan közepesen fejlett középvállalkozás 5-10%-kal ér kevesebbet a hiányos vagy rosszul működő rendszerei miatt, ez a szám duplázódik, ha egyáltalán nem él a digitalizáció nyújtotta lehetőségekkel! Innen könnyen kiszámolható, hogy az igazi veszteséget nem egy vállalatirányítási és/vagy üzleti intelligencia rendszer bevezetése jelenti, hanem pont az, ha ez nem történik meg. A legtöbb helyzetben pedig a fejlesztésre fordított pénz gyakorlatilag azonnal megtérül azzal, hogy a cégérték 5-15%-kal növekszik az informatikai beruházás aktiválásának másnapján.
S hogyan jutunk el a digitális fejlettségtől az ipari forradalomig? Négy egyszerű lépésben.
Ma egy középérett vállalat már alapnak tekinti egy integrált rendszer használatát, de ezen érettség megtartásához tovább kell lépnie a második szintre egy olyan BI rendszer kiépítésével, ami az éjszakai szinkronizációval vagy az automatikus riportgenerálással azonnal tehermentesíti a dolgozókat. Az adatgyűjtés automatizációja kamerákkal, szenzorokkal már a harmadik lépés, míg a negyedik szinten ezen adatok proaktív tervezésre, predikciók készítésére, vagy külső adatsorokkal való összevetésre is használhatók lesznek. Így pedig lépésről-lépésre bárki becsatlakozhat a zajló ipari forradalomba, és kihasználhatja az átalakuló ipar nyitotta lehetőségeket, miközben már csak a fejlesztések bevezetésétől jelentősen megugrott a cég értéke.
Az elkerülhetetlen változás ijesztő lehet, hiszen az utóbbi százötven év alatt sorra véreztek el cégek ilyen időszakokban pusztán azért, mert nem voltak hajlandók elfogadni, hogy a világ nem áll meg körülöttük. Ugyanakkor az ilyen történelmi időszak páratlan lehetőséget is rejt. Az ipar 4.0 gyökeresen alakítja át a globális piacot, és aki meg tudja lovagolni az első hullámot, olyan magasra repítheti vállalkozását, ami korábban talán elképzelhetetlennek tűnt.
