1. lecke
Mi a 2.000 hektáros földterület vagy a 700 db-os állatállomány feletti agrár-vállalkozások legnagyobb problémája?
Agrár középvállalatnak lenni nem könnyű. Amíg egy 300 hektáros szántóföldi vagy 100 tejelő marhás kis állattenyésztő családi vállalkozás egy kézből is átlátható és irányítható, addig egy 600 hektáros vagy 300 marhás már alig, egy 2.000 hektáros vagy 700 marhás cégbe már vezetők kellenek, komoly adminisztráció, kontrolling rendszer és sok munkatárs, akikkel gyakran több a gond, mint amit egy cégvezető át tud látni, és elbír viselni.
Egyszer csak minden elkezd átláthatatlanul bonyolulttá válni!
A középvállalati cégvezetők legtöbb problémája ma már gyakran HR gyökerű, vagyis a munkaerőhiány következtében a meglévő munkatársak túlóráznak, az alulteljesítőktől pedig nem tudnak megválni, vagy már eleve a munkaerőhiány miatt nem tudnak bizonyos munkákat elvégeztetni vagy fejlesztéseket meglépni (pl. állatgondozók hiánya miatt inkább leépítik a tevékenységet). Emiatt pedig egyre nagyobb a kieső bevétel és az elszalasztott üzleti lehetőség.
Ráadásul nincs elég forgótőke a növekedéshez, nem látható pontosan az önköltség, sőt, egy külföldi versenytárs még nyomja is éppen lefelé az árakat.
Jól látható, ahogy jönnek az egyre modernebb, drágább és bonyolultabb gépek, úgy jelentkezik egy újfajta munkaerőhiány, a kvalifikált munkaerő hiánya. Szomszéd Józsi bácsi fia, Pistike lehet, hogy el tud vezetni egy MTZ-t, de egy 100 milliós értékű, precíziós gazdálkodásra alkalmas, tábla-adatokat, nyomvonalat, terephatárokat és feladatokat kezelni képes digitális gépet már nem biztos, hogy bárki rá bízna.
Öt éven belül pedig jönnek a robot traktorok, amelyekhez már nem traktorosok kellenek, hanem az üzemeltetésükhöz, szervizelésükhöz képzett technikusok, mérnökök. Vagy a drónok, amelyek adatainak (multispektrális felmérések, monitoringok) kiértékeléséhez képzett adatelemző szakemberek. A gond csak az, hogy míg szomszéd Pistike nem nagyon tud máshol elhelyezkedni – talán a szomszéd faluban -, addig a képzett technikusokra, mérnökökre, adatelemzőkre nagyon sok iparágban egyenesen vadásznak! Itt már nem a szomszéd gazda a versenytárs, hanem a legközelebbi ipari parkban, vagy akár az ország másik végében működő high tech multinacionális vállalat!
Nem véletlenül a KITE és más cégek már nemcsak gépeket árulnak, hanem felismerték, hogy ha nem képeznek ilyen szakembereket (lásd duális középiskolai képzési programját itt, agrárgépész képzési programját itt) akkor előbb-utóbb nem fognak tudni eladni annyi gépet, mert nem lesz elég képzett ember, aki üzemeltesse őket.
Azt is látni kell, hogy a kvalifikáltabb és fiatalabb generációnak már más igényei és lehetőségei vannak, mint a 40 felettieknek. Mivel ők nem a ‘90-es évek “vadkapitalizmusában” nőttek fel, ezért számukra pl. a zsebbe pénz eléggé visszataszító, az idénymunka pedig egyenesen elfogadhatatlan! Ők már teljes bejelentést igényelnek, és egészen más munkakörülményeket, mint szomszéd Pistikéék, hiszen őket teljesen bejelentett fizetéssel és vonzó munkakörülményekkel várják a szomszéd város ipari parkjában lévő multicégek!
De hogyan lehet ezt kitermelni, és versenyre kelni a multikkal?
Lehet-e egyáltalán úgy működtetni egy agrár vállalkozást, hogy a cégvezető-tulajdonos ne menjen ebben tönkre?
Természetesen igen, de ehhez alapjaiban és rendszerszinten kell újragondolni az egész vállalkozást, nem egy-két ad hoc probléma megoldása a kiút.
Ahogy az előző bekezdésben írtam, a problémák többsége (főleg a HR jellegűek) gyakran csak tünetei egy mélyen meghúzódó stratégiai problémának. Több száz vállalkozás átvilágítása után bátran merem állítani, hogy az esetek többségében mindig ugyanoda lyukadunk ki, mindig ugyanazt az okot találom a problémák mögött, ez pedig az alacsony termelékenység.
A jó termelékenységet az mutatja, hogy a cég mennyi hozzáadott értéket tud megtermelni dolgozónként vagy pl. szántóföldi növénytermesztésben hektáronként. Ebben a tekintetben Európában a holland mezőgazdaság vezet, ahol egy dolgozó 10x akkora értéket állít elő (82 ezer euró), mint magyarországi kollégája (8 ezer euró), ami az európai átlag (19 ezer euró) fele!
Erről részletesebben itt tud olvasni:
Bizony, Magyarországon csak az uniós megtermelt érték mindössze 50%-át produkáljuk!
Ezért is olyan gyakori a feketézés a KKV szektorban!
Mint mindennek, ennek is az alacsony megtermelt érték az oka. Gondoljon csak bele, ha a cége dolgozónként 2x akkora értéket állítana elő, akkor milyen fizetéseket tudna adni? Fel tudná-e venni a versenyt a multikkal?
Igen, jól látja, átlagosan 3 M Ft-ból (~8 ezer euró) kell kifizetni minden költséget (a béreket is), és még a tulajdonos nyeresége is ebből jön ki. Könnyű kiszámolni: amennyiben a munkatársanként éves 3 millió Ft-ot csak munkabérre költi, és rendesen bejelentve teszi mindezt, úgy 145.000 Ft nettó bért tud belőle fizetni. A gond csak az, hogy akkor nem marad pénz semmi másra, miközben ekkora fizetést egy kvalifikált fiatal mezőgazdasági gépész finoman szólva is megmosolyog!
Itt a magyarázat arra, hogy a magyar vállalkozások 95%-a miért nem jelenti be teljesen a munkavállalóit. Egyszerűen nem tudja, mert nem jön ki a matek! Ahhoz, hogy minden munkatársát be tudja 100%-ig jelenteni, és piaci bért is tudjon fizetni, minimum az uniós átlagot, a ~19 ezer eurós megtermelt értéket kellene elérni dolgozónként, de inkább többet! A magyarázat viszont téves, miszerint az adók, a multik, a kormány, vagy a ki tudja még kicsoda az oka ennek. A számok nem hazudnak: az alacsony termelékenység az oka ennek, aminek pedig a rossz stratégia és üzleti modell, amit jól mutat a holland agrár vállalkozások másként gondolkodása a magyarokhoz képest
A mezőgazdaság fejlődési fázisai
Egy másik számból jól látható, mi a holland mezőgazdaság hatékonyságának nagy titka, ami élesen mutatja azt a stratégiai megközelítést, amiben a hollandok jóval előrébb vannak a magyaroktól:
Az exportjuk 75%-a magasan feldolgozott élelmiszeripari késztermék, míg a magyar export 85%-a mezőgazdasági alapanyag, ami viszont sajnos egy gyarmati országéra hasonlít!
Alapanyagot exportálunk és feldolgozott termékeket importálunk hatalmas érték- és ár különbséggel. Eközben a hollandok az “olcsón alapanyagot venni és drágán feldolgozott terméket eladni” stratégiát követik, ami a világ agrár-külkereskedelmének fellegvárává tette őket.
Az arányok nagyon szépen visszaköszönnek egy élelmiszeripari termék költségszerkezetében, és sajnos nem a mezőgazdasági alapanyag a legnagyobb tétel a legtöbb élelmiszernél. Sőt, az élelmiszerek között is lehetnek drasztikus különbségek, ha egy jól felépített márkáról beszélünk, vagy egy noname tömegtermékről.
Eljött a generációváltás ideje?
És bizony, itt el is érkeztünk a másik nagy problémakörhöz a mezőgazdaságban, a generációváltáshoz. Jól látható ugyanis, hogy az 50 év feletti generáció számára az élelmiszeripari késztermékben gondolkodás, különösen prémium termékekben, továbbá a márkaépítés, marketing rendkívül testidegen dolgok, eléggé sci-fi-nek számítanak. És akkor még nem beszéltünk a digitalizációról!
Egy kivétel azért van, a borászat, ahol magától értetődően minden borász késztermékben és márkaépítésben gondolkodik, eszébe sem jut kizárólag szőlőtermesztésből megélni.
Eközben jön az új generáció, ahol már a legkisebb királyfi világgá ment, és pl. az USA-ban tanult marketinget, majd ezzel a tudással egy teljesen új szemléletet hoz haza, amire ha az “öreg” kicsit is nyitott, akkor megvalósítva jön létre pl.:
- a Simon Gyümölcs,
- a DÉR Juice,
- a Bolyki Borászat,
- a Hivekovics áfonya,
- a Rókusfalvy Birtok Etyek (Rókusfalvy Pál Új-Zélandon és Amerikában tanulmányozta, hogy a mindennapokban hogyan működik egy családi borászat),
- a szekszárdi Heimann család (külföldön organikus borászatokban dolgozott ifj. Heimann Zoltán).
Érdemes elolvasni Hivekovics Ákos történetét, és barátkozni azzal a szemlélettel, ahogy ő hozzálátott a 3 hektáros örökölt “családi gazdaság” felvirágoztatásához, és hogyan jutott el oda, hogy Marokkóban vegyen földeket!
Hivekovics Ákos cégvezetési és -építési szemlélete azonban egyáltalán nem újdonság, csak a mezőgazdaságban. Más iparágakban egy profi cégvezető pontosan így gondolkodik: először piaci réseket, lehetőségeket keres, majd ehhez igazítja, mit termeljen, nem pedig fordítva, hogy ha van 100 ha kukoricája, akkor mihez kezdjen vele?Eközben az egész világban komoly változások zajlanak, amelyek alól az agrárvállalkozások sem tudják kivonni magukat, ezekre és a digitalizáció hatásaira ebben az elemző cikkben a szerző nagyon pontosan rávilágít!
A cégvezetés nagy stratégiai korszakai
És ezzel el is érkeztünk egy agrár cég vezetéséhez. Egy cég piacképessége a stratégiánál, a stratégiája pedig a cégvezetésnél kezdődik, aminek ugyanúgy vannak szintjei, mint az ipari forradalomnak, amelyben most a negyediknél, az Ipar 4.0-nál, a digitalizáció korszakánál tartunk. Ahogy lépünk egyre feljebb, az egyre fejlettebb és egyre digitalizáltabb cégvezetés szintjére (akárcsak egy videó játékban az egyre nehezebb pályákra), úgy növekszik a termelékenység és a versenyképesség is. Jelenleg a cégvezetésben is 4 szintet különböztetünk meg, amelyeket részletesen bemutatok a következő négy részben.
Sajnálatos módon a magyar agrár vállalkozások nagy része még az 1.0-ás szinten működik, amit jól mutat a termelékenységük is (8 ezer euró/fő/év), mialatt a 4.0-ás szinten már az európai élbolyba is be lehet jutni (19 ezer euró/fő/év felett, de van egy ügyfelünk, aki 80 ezer eurót tud), vagyis egy ilyen hatékonyságú cég versenyképes tud lenni a világon bárhol. Bizony, sokan nem tudják, hogy cégük azért nem tud exportra menni, mert nem versenyképes, és az ok, amiért nem versenyképes, maga az alacsony termelékenység, vagy az eleve rossz üzleti modell (pl. mezőgazdasági alapanyag gyártásra berendezkedés).
Digitális Agrárstratégia
Érdemes komolyan venni a kormány azon törekvéseit, hogy jelenleg főleg az agrárgazdaság szereplőit a digitalizáció felé terelje. Ez egy olyan ipari forradalom, amiből ha kimarad a magyar agrárium, akkor végzetesen le fog maradni (ezt az előző 3 ipari forradalomból megtanulhattuk). Varga Péter szerkesztésében megjelent Magyarország Digitális Agrár Stratégiájában jelent meg az alábbi nagyon találó mondás:
"A hazai digitális agrár megoldásokat üzem, területi, termékpálya, közigazgatási és nemzeti szinten elsősorban a rendszerszemlélet hiánya jellemzi. A meglévő rendszer elemeket az üzem szinten a termelőknek, termékpálya szinten a termékpálya szereplőknek kellene összeillesztenie, illetve a rendelkezésre álló integrált rendszerekbe az adatokat felöltenie. Ehhez az érintett szereplőknek nem áll rendelkezésre elegendő szakmai és digitális ismerete."
A következő leckében megmutatom, milyen káros hatással van bármilyen vállalkozásra (főleg a termelékenységére), ha nem fókuszáltan működik, és a ‘90-es évekbeli “Minden fillért meg kell fogni’ stratégiát követi.
